Ez a Kelet-Ausztrália tengerparti fennsíkjain Viktóriától egészen Quieenslandig megtalálható erszényes mókus továbbfejlesztette a mókusfélékre általában jellemző bravúros ügyességű ugrásokat - egészen a siklórepülésig.

Alapállapotban egy nagyranőtt, 130 centi hosszú - na jó, ebből a farka 55 centi -, majd másfél kilós szimpla kinézetű állatka. A rokonai közül, mint neve is mutatja, ő nő a legnagyobbra.

Közlekedési szokásai igen figyelemreméltóak. Bár a földön lustán mozog, kúszóerszényes voltának megfelelően, már default-ból gyorsan és ügyesen kúszik-mászik, egészen a fák tetejéig, onnét aztán elrugaszkodva kecsesen átvitorlázik egy másik fára. Egy ilyen ugrással igen nagy távolságot képes megtenni; akár több, mint 90 métert is siklik minden erőlködés nélkül. Ugyan semmiféle szárnya nincs, ez a hiányosság egyáltalán nem akadályozza eme bravúrt. A problémát egy ruganyos bőrlebennyel oldja meg, amit ugráskor mellső és hátsó lábai között kifeszít.

Hogy milyen hatékony ez a módszer, azt kiválóan mutatja Ausztrália Új Dél-Wales tartományában tett megfigyelés, mikor egy példányról feljegyezték, hogy hat egymást követő ugrással 550 métert tett meg. A leghosszabb ismert távolság, amit repülve tett meg 110 méter volt, ami nem kis teljesítmény egy alig macskányi állattól.

A fennt leírtakból következik, hogy nem igazán zargatják a ragadozók, ugyanis könnyedén elmenekül, azaz kisiklik a mancsukból. Kedvelt élőhelyei életmódjából adódóan az erdők, és ezekből is inkább a magas szálasok. Legszívesebben eukaliptuszfák leveleit, hajtásait és virágait fogyasztja. Az utánpótlás július és augusztus között érkezik és nem igazán dicsekedhet behemót méretekkel - mint az erszényeseknél általában -, hisz születésekor nem nagyobb egy rajzszög fejénél.

Jellemzően éjszakai állat, így a késői órákban halálra tudja rémíteni azon turistákat, vagy tájékozatlanabbakat, akik nem ismerik hátborzongatóan emberi hangokra emlékeztető repertoárját. Sírása, elfojtott gurgulázásba, fúló kiáltásai a tapasztaltabbak számára is enyhén szólva idegesítőek. 

Forrás:Zöldmagazin