Lúd nagyságú, karcsú testű, fekete-fehér, hófehér vagy barna színű, fekete szárnyvégű, sárgás fejű tengeri madár. A szula óriási kolóniái költenek Észak-Franciaországtól Anglián át egész Kanadáig. Latin nevét (sula bassana) A Skócia északi partjainál elterülő sziklaszigetnek, a "Bass Rock"-nak köszönheti, ahol évente mintegy 10000 szulapár költ. E család maradék hat faját trópusi tengerpartokon és szigeteken találjuk.

A szuláknak erős, ék alakú csőrük és hosszú, keskeny szárnyuk van. Kitűnő repülők, látásuk ritka éles. Zuhanórepülésből vagy felszíni úszásból buknak alá halat fogni. 20-40 méteres magasságból kutatnak magányos halak vagy halrajok után, aztán meredek zuhanórepüléssel vetik magukat utánuk, szükség esetén még 20 méteres mélységig követve azt a a vízben. A víz alatt szárnyaikkal és nagy úszólábaikkal hajtják magukat. A szulák lábán mind a négy ujjat úszóhártya köti össze.

A költési időszak kezdetével a szulák hosszantartó, komikusnak ható násztáncot adnak elő. A szulák tengeri moszatokból építik fészkeiket a sziklaszigeten. Más fajok a puszta földön költenek, további két faj pedig homokra vagy fákra fészkel. Más madarakkal ellentétben a szuláknak kotláskor nincs kotlófoltjuk, azaz hasukon nem alkul ki csupasz, vérbő bőrfelülelet. Egyes fajaik kotlás közben a lábujjaik közt feszülő úszóhártyával borítják be tojásukat.

~ A kéklábú szula

A kéklábú szula (Sula nebouxii) Galapagoson él. Más néven blue-footed booby. Nemcsak lába, hanem csőre is kék. Spanyol és angol neve is a "bobo" (bohóc, spanyol) szóból származik, gyakran szállt le a hajókra.
A hímeknek valami "asztmás füttyszerű" hangjuk van, a tojók "köhögnek és krákognak". A lányoknak a pupillájuk körül van egy sötétebb gyűrű.
Csoportosan halásznak, a part közelében. Fészket nem raknak, egy lyukszerűséget, mélyedést kaparnak a földön, amit kis guanógyűrűvel vesznek körül.

~ Az abott szula

A Karácsony-sziget az Indiai-óceánon, Jáva partjaitól kb. 360 km-re délre és Ausztráliától 1400 km-re északnyugatra található. A Sula abotti kizárólag ezen az ausztrál fennhatóság alatt álló szigeten költ.
Az egykor rendkívül gyakori, nagy, fehér testű tengeri madárból mára összesen kb. 5000 példány maradt. Ők a sziget megmaradt esőerdeiben próbáltak költeni, de az utóbbi 30 évben igen elterjedt foszfátbányászati tevékenység egyre kisebb helyre szorította be őket, amíg végül a 90-es években a foszfátkészletek kimerültek.
Egy abott szula kb. 40 évig él, de életének nagy részét a vizen tölti és költési ciklusa olyan lassú, hogy egy párnak kb. 30 évébe telik, hogy 2 fiókája átvehesse a felnőttek helyét. Ezeket a madarakat egyébként pont szaporodási biológiájuk és viselkedésük különbözteti meg a többi szulától."