A kakapó nevű új-zélandi madár annyira megkapó, hogy könny szökik az ember szemébe bamba tekintete, esetlen alakja és szerencsétlen sorsa láttán.

"A kakapó más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz. Bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza." - írja Douglas Adams és Mark Carwardine Utoljára látható című, a kihalás szélén álló fajokról írott könyvében.

Sétagalopp és zuhanórepülés

A kakapó (másik nevén: bagolypapagáj) a világ egyik legritkább madara. Új-Zéland földjén él, a szó szoros értelmében, hiszen repülni nem tud. Röpképtelensége azonban nem teljes mértékű: tömzsi teste és apró szárnyai ellenére akár 100 métert is képes siklani a levegőben. Elsősorban lefelé.

Egyetlen rokona sincs

Latin neve Strigops habroptilus, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjén belül a bagolypapagájok (Strigopinae) alcsaládjának egyetlen képviselője. A bagolypapagáj talajlakó, a fák gyökérzete körüli üregekben, esetleg sziklarepedésekben él. Egykor egész Új-Zélandot benépesítette, a hegyvidéki erdők lakója volt, azonban manapság már csak két apró szigeten maradtak populációi.

Szingli életmód

Éjszakai állat, éjjel gyűjti és fogyasztja el fő táplálékát, az erdei bogyókat és friss hajtásokat. A párzás szintén éjjel történik: időszakában a hím igen erős, dörgő hangon hívja magához a nőstényt. A tojó valódi szingli életmódot folytat: a hím hangjára megjelenik, párzik, majd távozik, a fiókáit is egyedül neveli fel a saját maga által épített földi fészekben.

A kakapó jól alkalmazkodott környezetéhez. Rövid, erős csőre a papagájokra jellemző. Lába igen masszív, csüdje vastag, körmei görbék és hegyesek. Tollazata lágy, szőrszerű, leginkább a bagoly tollazatára hasonlít. Testtömege egy tyúkhoz hasonló, legfeljebb 3,5 kg. A kakapó színe élénk olajzöld, a tollak vége néhol feketésbarna, olaj- vagy szalmasárga.

A kihalás szélén

Új-Zélandon - az ember megjelenése előtt - nem volt a bagolypapgájnak ragadozója. Aztán később az őslakos maorikkal együtt (akik maguk is csak a 8-13. század táján települtek a szigetre) jöttek a kutyák és a patkányok. Az európai ember újabb kutyákat, valamint macskát, vadászgörényt, menyétet hozott magával.

Az újonnan betelepült ragadozók nagyon megörültek a bagolypapagáj tojásainak és esetlen fiókáinak. Ráadásul a fiókák a földi fészekben nagy lármát csapnak, így könnyű megtalálni őket. A kakapó csak ott maradhat életben, ahol nincs ragadozója, ezért két apró szigetet megtisztítottak számára a behurcolt fajoktól. Ezeken a szigeteken is már csak legfeljebb 100 példány él.

Szerző/Forrás: Bálint András